Az egykori főnáci, Rudolf Hess halálának évfordulójára, augusztus 15-re nemzetközi felvonulást szerveznek a magyar nemzetiszocialisták Budapesten - írja a Népszabadság. Civil szerveződések ugyanerre a napra tiltakozó demonstrációt hirdettek a Városháza parkba.
A dilemma. Egyfelől persze komolyan kell venni a jelenséget, nem lehet csak úgy legyinteni, vagy elintézni ennyivel "kapnak két pofont, aztán hazamehetnek" ahogy O.V. mondta, legalább a magukat politikusnak mondóktól azért ennél több kéne, és akkor most konkrét idézet nélkül ugyan, de ostorozom (piff-puff) a "másik oldalt", amelyik még kormányzati szerepben agonizál. Über gáz szinte minden, amit valamiféle válasznak szántak az újnácik feltűnésére.
Nade a dilemma lényege, hogy a "komolyan vétel" erősíti a bitangokat. Fontosságuk, tényező-mivoltuk erősödik, Vona Gábor Jobbik potentát ma reggeli közszolgálati tévés szereplése jó példa erre, pökhendi, nagy arc. Amúgy a műsor szerkesztői menjenek a sündörgőbe, miért is kell Vona Gábort megszólaltatni a köztévében?
Láttam a hétvégén egy norvég filmet. (határozottan jók a skandináv filmek! ) Volt benne egy jelenet, egy útmenti büfében áll a két barát, jön a három nagydarab szkinhed (archetipikusan) beleköt a büféslányba, "jár muff is a sültkrumplihoz?" mire az egyik srác beszól nekik: minek nektek muff, itt vagytok egymásnak. Persze meg akarják verni, a srác barátja leállítja őket, "ááá, nem úgy gondolta, mindjárt bocsánatot is kér". Aha - mondja a beszólós - tényleg, bocs. De....tulajdonképpen mik is vagytok ti? Három fasz füllel?
Persze megverik. De akkor is. Basszus valahogy így kéne.
